Elképesztő, hogy azért jutottam gépközelbe, mert belenyaltam az új divatfagyiba, a H1N1-be, és az visszanyalt... Mondjuk így legalább bepótoltam a blogok olvasását, meg ki is pihenem magam, meg ide is írok pár sort.
Hogy úgy amúgy mi újság? Két helyen dolgozom, és egyikért se kapok egy vasat se. Hétfő kedd délelőtt kórházban, a maradék délelőttöket és az összes délutánt kocsmában. Fárasztó azért. Meg időm sincs sok. Netközelben mégritkábban. Blogot írni meg.... tudjátok...

Nincs időm... Vagyis van. Éjjel. Ezért is alszom 3-4 órákat, hogy a többiben tudjak kicsit élni...

Nincs időm... Vagyis van. Még két nap. És betöltöm a második X-et.

Visznek a lábaim, magam sem tudom merre. Úgy beszélnék valakivel, de éjfél van. Így csak bolyongok. Fülemben zene. Maximális hangerő. A világ kizárva. A világ kizár. Még a szemem is becsukom. Bőrömön kopognak az esőcseppek. Dörömbölnek, be akarnak jutni. Azt hiszik, üresség van benn. Azt hiszik, van benn hely. Mekkorát tévednek… Két óceán feszül egymásnak és nekem. Vihar tombol. Szétszakítanak. És még az esőcseppek is befelé igyekeznek. Nem engedhetem. Nem engedhetem közel az eseményeket. Amíg az egyik felül nem kerekedik, semmiképp. De vajon melyik félnek drukkoljak? Melyikkel járnék jobban? Melyikkel járnék kevésbé rosszul? Vajon mi marad a csatatérből a csata után?

tűz, víz, (repűlő?)

Azt meséltem már, hogy nem csak a tűzzel gyűlt meg a bajunk mostanában? Mert ugye majdnem leégett anyuék háza. A szegedi albéletemben a vizzel vannak problémák. Egyrészt rosszul van bekötve a mosógép és ereszt, másrészt a zuhanytálca alatt gyűlik a víz, harmadrészt valószínüsíthető, hogy a falban a nyomócső is ereszt. Emiatt az alattunk lévő is beázott, emiatt kibontják a falat több helyen is és a zuhanyzót is kikapják. És ha mindez nem lenne elég, ma reggelre még a mosdó vízcsöve is szétdurrant, és jó egy centis vízre mentem ki a fürdőbe.... Úgyhogy most azt is felvették a listára a szerelők.
Volt már tűz. Volt víz. A következő mi lesz? Rám zuhan egy repülő?

FCUK ETR

A rendszer teljes kapacitással működik a bejelentkezett felhasználók kiszolgálásán. A jó minőségű szolgáltatás érdekében új bejelentkezésre jelenleg nincs lehetőség. Kérem próbálja meg a belépést néhány perc múlva!


(Persze jó minőség... na hagyjuk már...)
(Ja, igen. Most kéne felvenni a testnevelő kurzusokat....)

update: és másfél óra alatt sikerült felvenni egy kurzust (fél kettő magasságában) (ami még nem is biztos, hogy jó időpontban van... ennyit erről)

gyertyafény vs. áram

Gyertyafényes vacsora. Gyertyafényes olvasás. Milyen romantikus.... Kár hogy azért van, mert tegnap este kigyulladt pár vezeték a házban, ami miatt pár helységben nincs áram. Például a szobámban se.
(Még jó hogy anyuék ébren voltak, különben leég a ház, és én csak füstölgő romokra érek haza...)

Egyébként nagycsaládi banzájt tartunk három szülinap és három névnap, rokonok Győrből, 10 nő egy rakáson, de csak erre a napra.
(Amúgy csak heten vagyunk, mert anyához költöztem egy évre.)

Szabadítsátok ki Adrit

Észrevétlenül elmúlt augusztus 20. Vagyis majdnem észrevétlenül. A telefonom azért sikerült lemeríteni...

beígért

Nos, mintha ígértem volna képeket. (csak négy gyerek mellett nem sok időm volt rá sajnos...)

A Hegyalja fesztivál szünetel, mert vihart várunk. Az embereket elküldték sátratbontani, persze kevesebb sikerrel. Lassan újra nyitnak a színpadok, mert a felhőszakadásunk irányt változtatott. Most egy másikat is kinéztek maguknak a fesztivál szervezői, ám az se biztos, hogy ide fog érni. Minden esetre vannak akik rettegnek, és vannak akik rá se bagóznak (ők vannak többen).

múlik

Most múlik pontosan,
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem.

(Szar. Tényleg, igazán kifejezetten szar. )

Hegyalja backstage

Jelentkezem Hegyaljáról. Hosszas vonatozás után, 60 fokban, fél órás sorban állásért cserébe sikerült hozzájutnom Press Passal megtoldott fesztiválbérletemhez. Azt hittem, innentől már gyerekjáték lesz az egész. A túrót volt az. Vogonok mind. Fel alá rohangáltam a sátorhely és a szervezők között, kempingkártyáért, mire kijelentik, hogy elfogyott. A másik helyen azt mondják lehetetlen, mert a 70-ből csak 50-et használtak fel. Remek. Végül inkább fizettem a szállásért. Jobb hijján. De legalább van árnyékos sátorhelyem, meg melegvizem néha. Szerintem még így is megéri.
A bürokrácia itt nem ér véget, mert van még némi gond az igazolványkép megszerzésével is, de azt hiszem azt feladom, másfél napos járkálás után. Így is szinte bárhova bejárásom van. (VIP terület, backstage stb.
Tegnapi napba végül négy koncert fért, készültek is jó képek, majd otthonról szemezgetek párat.
Mára hatot (ha még lesz energiám hetet) tervezek. Most megyek is, keresek valami árnyékos helyet, mert kánikula van. (Mondjuk jó lenne itt maradni a légkondis sajtóbuszban, de mások is várnak a gépekre, így nem ülök itt csak azért mert nincs időkorlát.)

(Pulzus Gólyaszámba is kellene írnom...)

volt

Megjártam a VOLTot. Jól éreztem magam a VOLTon. Fájdalmat okoztak a VOLTon. Meghaltam a VOLTon. Kézen fogtak a VOLTon (is). Élek. És okot akarok. Megkapom. Akad még egy esély? Úgy döntöttem igen.

hogyan, ha nem lehet?

Nos amikor már anyukám mondja, hogy igazán írhatnék blogot, olyankor már jó rég ide se szagoltam. Mondanám, hogy 17, 18, 19 is vizsga, és hogy az olimpiai öt karikából már négy a szemem alatt van, és hogy még így is kérdéses, hogy meg lesz-e az év, vagy sem, és mondanám azt is, hogy akartam én írni, csak annyi dolgom volt, hogy időm nem volt rá, és még igaz is lenne. De nem csak ez az ok. Egyszerűen csak nem szeretnék panaszkodni. A többi meg nem papírra való.
Nagy vonalakban: áttanult estéket átmulatottak kereteznek. Határokat feszegetve mind a kettővel. Barátságon belüli bizalmi próbák, egyéb kapcsolatokon belüli másfajta próbák, oktatók kreálta akadályok, ezek jellemzik mostanában az életünket. Az enyémet, és a barátaimét.

Autó egy szerpentinen

Most olyan könnyű minden,
szinte csak a semmi tart.
A kutyákat elengedtem,
és a forgószél elvitte a vihart.

Alattunk a tenger,
szemben a nap zuhan.
Nyeljük a csíkokat
és a világ pajkos szellőként suhan.

Tékozló angyal a magasban,
böffent nincs baj, nincs haragban senkivel.
G dúrban zúgják a fákon a kabócák,
hogy láss csodát, láss ezer csodát,
láss ezer csodát.

Éhes pupillákkal
vállamra ördög ül.
Ballal elpöckölöm
az élet jobb híján egyedül.

Autó egy szerpentinen
mely ki tudja merre tart.
Kócos kis romantika
tejfogával a szívembe mart.

Tékozló angyal a magasban,
böffent nincs baj, nincs haragban senkivel.
G dúrban zúgják a fákon a kabócák,
hogy láss csodát, láss ezer csodát,
láss ezer csodát.


Láss ezer csodát!

üzenet

(Kedves H. Liba!)

Kedves H.* Á.** Liba!

Igazán jól tennéd, ha nem gondolkoznál mindenféléről, hanem csak a tanulásra koncentrálnál. Azt is jól tennéd, ha nem aludnál annyit. Sőt akár sportolhatnál is valamit, ahelyett, hogy növeszted a hátsó feled!
Meg, ha már mindenképp csorgatod valami után a nyálad, döntsd el, mi legyen az, mert nem úgy megy, hogy ennyi mindent akar az ember egyszerre!

Szóval jó lenne, ha összekapnád magad, de nagyon gyorsan!

* hülye
** álmodozó

Kezdjük

Hát kezdésnek azt hiszem megteszi. Lehet, idővel csinosítgatok rajta.
Hogy mit keresek itt? Blogol drága tett egy borzasztó hirdetősávot a blogom tetejére. Meg a szolgáltatásai is gyakrabban voltak rosszak, mint jók. Fájó szívvel, de búcsúztam hát.
Remélem továbbra is megmaradnak a régi kedves olvasók, és esetleg még újakat is tudok szerezni. Igyekszem majd tenni ezért.
Igyekszem rászolgálni a bizalomra.