Visznek a lábaim, magam sem tudom merre. Úgy beszélnék valakivel, de éjfél van. Így csak bolyongok. Fülemben zene. Maximális hangerő. A világ kizárva. A világ kizár. Még a szemem is becsukom. Bőrömön kopognak az esőcseppek. Dörömbölnek, be akarnak jutni. Azt hiszik, üresség van benn. Azt hiszik, van benn hely. Mekkorát tévednek… Két óceán feszül egymásnak és nekem. Vihar tombol. Szétszakítanak. És még az esőcseppek is befelé igyekeznek. Nem engedhetem. Nem engedhetem közel az eseményeket. Amíg az egyik felül nem kerekedik, semmiképp. De vajon melyik félnek drukkoljak? Melyikkel járnék jobban? Melyikkel járnék kevésbé rosszul? Vajon mi marad a csatatérből a csata után?