hogyan, ha nem lehet?

Nos amikor már anyukám mondja, hogy igazán írhatnék blogot, olyankor már jó rég ide se szagoltam. Mondanám, hogy 17, 18, 19 is vizsga, és hogy az olimpiai öt karikából már négy a szemem alatt van, és hogy még így is kérdéses, hogy meg lesz-e az év, vagy sem, és mondanám azt is, hogy akartam én írni, csak annyi dolgom volt, hogy időm nem volt rá, és még igaz is lenne. De nem csak ez az ok. Egyszerűen csak nem szeretnék panaszkodni. A többi meg nem papírra való.
Nagy vonalakban: áttanult estéket átmulatottak kereteznek. Határokat feszegetve mind a kettővel. Barátságon belüli bizalmi próbák, egyéb kapcsolatokon belüli másfajta próbák, oktatók kreálta akadályok, ezek jellemzik mostanában az életünket. Az enyémet, és a barátaimét.

Autó egy szerpentinen

Most olyan könnyű minden,
szinte csak a semmi tart.
A kutyákat elengedtem,
és a forgószél elvitte a vihart.

Alattunk a tenger,
szemben a nap zuhan.
Nyeljük a csíkokat
és a világ pajkos szellőként suhan.

Tékozló angyal a magasban,
böffent nincs baj, nincs haragban senkivel.
G dúrban zúgják a fákon a kabócák,
hogy láss csodát, láss ezer csodát,
láss ezer csodát.

Éhes pupillákkal
vállamra ördög ül.
Ballal elpöckölöm
az élet jobb híján egyedül.

Autó egy szerpentinen
mely ki tudja merre tart.
Kócos kis romantika
tejfogával a szívembe mart.

Tékozló angyal a magasban,
böffent nincs baj, nincs haragban senkivel.
G dúrban zúgják a fákon a kabócák,
hogy láss csodát, láss ezer csodát,
láss ezer csodát.


Láss ezer csodát!